A támadás és a védekezés energetikája

Automatikus vagy tudatos működés?

Hogyan működünk energetikailag, ha valaki verbálisan letámad minket, nyíltan vagy burkoltan?

Van, hogy valaki konkrétan letámad minket a szavaival, de gyakran előfordul, hogy azt érezzük, mintha ellenséges energia jönne felénk, bár a másik a szavaival valami egészen mást fejez ki. Mindkét esetben próbálunk hatni egymásra, hogy eljuttassuk üzenetünket a másikhoz és elérjük a célunkat: az első esetben nyíltan, a másodikban burkoltan. Hogyan reagál erre a fogadó fél? Lezárul vagy visszatámad? Mi történik az energiák és mi a szavak szintjén?

Ebben a blogcikkben két konkrét esetet szeretnék bemutatni, hogy jobban megértsük, hogyan működünk energetikailag, ha közvetlen vagy burkolt támadás ér minket. Természetesen sok más energetikai reakcióminta létezik, de ez a két eset nagyon tipikus.

Egy kávézó teraszán ülök. Nem messze tőlem egy fiatal pár két gyerekkel. A nő és a férfi között egy hatalmas, sötétszürke fém oszlop magaslik, hogy ne is lássák egymást. A férfi egyszer csak kinéz az oszlop mögül és haragos szavakat üvölt a felesége felé, olaszul. (Valószínű azt gondolja, hogy itt Budapesten ezt úgysem érti senki, de ebben téved 🙂 – én is értem és a vendégek 80% különben is olasz…) A feleség a telefonjába mélyedve hallja a felé küldött haragos szavakat, és úgy tesz, mintha mindez nem is érintené meg. De a feszültségét vágni lehet.

Hallom és látom a történéseket, de nem erre figyelek, hanem azt nézem, hogy hogyan működnek köztük a láthatatlan finom-energiák.

A férfi fejéből és a háta mögül hatalmas, erőteljes lángnyelvszerű energiajelenség tör elő és irányul a nő felé. A nő energiája sűrű, áthatolhatatlan burkot alkot önmaga köré: az aurája teljes védelmi rendszert teremt egy pillanat alatt. (Szemmel láthatóan mindkét energiaműködésben nagy gyakorlatuk van…) A gyerekek energiája nyitott, de feszült. A férfi nem szól többet, de az aurájában egy vulkánszerű, robbanásra kész feszültség tölti meg a teret. Ezt már nem a felesége felé, hanem felfelé áramoltatja ki magából (persze nem tudatosan). A feleség aurája lassan lelazul, de zárt marad. A gyerekek lágy energiája keresi a helyét: kinél, hogyan tudnák enyhíteni a helyzetet. Aztán a férfi a telefonjára fókuszál és ez szemmel láthatóan lehúzza és feloldja az előbbi, kitörni készülő energiákat. A gyerekek automatikusan az apjuk mellé húzódnak, mert itt már könnyebb lenni, itt már picit hasonlóbb az energia az övékéhez. Lassan nyílik a tér. Aztán a feleség is telefonál, de körülötte megmarad a sűrű és lezárt burok.

Hihetetlen energetikai műsorszám játszódik le eközött a 4 ember között: a harag, a frusztráció és a szenvedés évek óta felhalmozódott energiamintázata a felnőtteknél, és a gyerekek tudattalan igyekezete az energiafeszültség feloldására.

Vajon azért üvölt a férj, mert az asszony állandósította maga körül a vastag energiafalakat és ezáltal egy áthatolhatatlan sűrűségű teret hozott létre, amin keresztül a férj nem tudja elérni őt, vagy azért van ez a fal az asszony körül, mert a férj alapműködése felé a támadás? 

Mindezek az energiák automatikusan működnek így, nem vagyunk róluk tudatosak. Teszik a dolgukat aszerint, amit megszoktak. Amikor ezek az energiamintázatok állandósulnak, akkor szinte fizikai formát öltenek valaki személyében és akkor azt mondjuk a másikra: “Ő ilyen”.

Az energiák tökéletes és minket segítő működését egy másik eset is megmutatja.

Néhány nappal ezelőtt vonattal mentem valahova. A helyem egy jól öltözött, kisportolt alkatú, korombeli férfival volt szemben. Amint leültem, azonnal társalgásba kezdett velem. A beszélgetésünk első 5 percében kiderült, hogy egy nagy tudású, értelmes fickóval van dolgom. Figyeltem, hogyan reagál az aurám. Éreztem, ahogy egyre jobban megnyílik felé és a csakrák energiája kíváncsian keresi a kapcsolódási felületeket. Mivel nem volt különösebb mondanivalóm, így – klasszikus módon – a könyvembe merültem, elbújva az olvasás álcája mögé. De a férfi nem hagyta annyiban. Folyton megszólított, kérdezett valamit, de – mint kiderült – csupán azért, hogy előadhassa látszólag feneketlen, adatszerű, lexikális tudását. A megdöbbentő és mindenre kiterjedő adathalmaz mellett mondott olyan dolgokat is, amivel nagyon nem értettem egyet. Hallgattam és nem szóltam semmit.

Ahogy beszélt, végeláthatatlanul, újabb és újabb témákba vágva, fokozatosan éreztem, ahogy körülöttem összesűrűsödik az aurámban az energia. Éreztem, ahogy ez a lezáruló energiatér védelmet nyújt, átalakítja a testem energiáit is és ezzel egyidejűleg a hozzáállásomat és a mondanivalómat. Néhány perc múlva csak annyit mondtam neki: “Én ezzel egyáltalán nem értek egyet.” – és ezután röviden és velősen elmondtam a saját nézőpontomat. A férfi energiája visszahőkölt és egy pillanat alatt lezárult. A beszélgetésnek vége lett.

A lényeg: nem egy tudatos döntés hozta létre az energetikai változást, hanem pont fordítva: az automatikus energiaműködés teremtette meg bennem – nem tudatosan, de érzékelhetően – a pszichikai és mentális változást. 

Amit tehát nagyon meg kell értsünk az az, hogy mindig az energetikai működés az első és ez kihat ránk, formál minket testileg és lelkileg, és meghatározza a másik emberhez való viszonyulásunkat. Ha nem tudjuk mindezt tudatosan működtetni, aszerint fog működni, amit megszokott. De ha képesek vagyunk tudatosan megfigyelni és szükség szerint beavatkozni, akkor teljes helyzeteket vagyunk képesek pillanatok alatt áthangolni és más kimenetelűvé tenni.

Budapest, 2026. szeptember 1.