Amikor jó néhány éve rátaláltam az energiák világára, akkor az állandó fáradtság és fizikai fájdalom kényszerítettek rá erre az útra. Egyfolytában kerestem a megoldást, orvostól orvosig, tanfolyamtól tanfolyamig járva. Az utamon rengeteg értékes információval és emberrel találkoztam, de az igazi áttörést az jelentette, mikor megéreztem, hogy a legfontosabb és egyben első lépés a szemléletváltás kell legyen! 

Hogyan látom és érzékelem magamat? Mint anyagba zárt psziché vagy mint egy nyitott és állandó változásban, mozgásban lévő energiarendszer?

Ez a kérdés közvetlenül elvezetett ahhoz a felismeréshez, hogy valóban minden energia: a testem, a gondolataim, a kapcsolataim, sőt, maga az egész univerzum! Az előző nézőpontom, melyben az anyag és a psziché voltak a domináns elemek, a determináltság és a megváltoztathatatlanság érzését adták. Az új nézőpontom, melyben egy energiahalmazként kezdtem gondolni önmagamra, a szabadaság és a lehetőségek érzését keltették bennem.

Ebből az új alapérzésből kiindulva kezdtem el gondolkodni azon, hogy ha minden energia, akkor a fájdalom is energia kell legyen.

A fájdalom – legyen az testi, pszichikai vagy spirituális eredetű – az energiaáramlás elakadásának következménye. A szokásos gondolkodásunk alapján, mely az anyagot (=test) és pszichét (=gondolatok és érzelmek) tekintik az élet alap kategóriájának, nehéz ezt elhinni. De a ‘minden energia’ gondolkodásmódból kiindulva ennek igazsága vitathatatlan.

Nagyon leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy egy fájó pont a testben azt jelzi , hogy az adott területen nem optimális módon áramlik az energia. Ha az energia elakad, pangásként, görcsként vagy összehúzódásként érzékeljük. Elkezdtem érzékelni önmagamban, hogy ez a görcs úgy működik, mint egy fal: nem tud áthatolni rajta a természetes energiaáramlás.

Ugyanígy működik ez pszichikai szinten. Ha van egy problémánk, amivel nem tudunk vagy nem akarunk foglalkozni, akkor ez a pszichikai energiák szintjén okoz elakadást bennünk. Igaz, lehet, hogy ez nem pont úgy fáj, mint a testi fájdalom, vagy könnyebben a szőnyeg alá söpörhető, de ettől még nem oldódik meg. És amíg valami fel nem oldja, addig ott marad bennünk akadályként.

Az energiák elakadhatnak a spirituális szinten is. Ez a szint a nagyobb, univerzális egységhez köt minket. Az itt kialakult „energia dugulás” kérlelhetetlenül visszanyom minket az anyag világába, korlátozva intuíciónkat és inspirációnkat.

Az érdekes az, hogy mindezek az „energia dugulások” kifejezhetik magukat fizikai fájdalomként.

Ha képesek vagyunk energiaként érzékelni önmagunkat, nem elsődlegesen fontos, hogy tudjuk, mi a fájdalom oka. Ahhoz, hogy csökkenteni tudjuk a kellemetlen érzéseket azt kell elérjük, hogy visszaálljon az az energia állapot bennünk, mely lehetővé teszi a szabad áramlást. Ehhez a legfontosabb, amit meg kell érteni: minden ami zárt, csak önmagán belül képes mozogni, és ami önmagán belül mozog, egy zárt rendszeren belül, az örvényt alkot. Az örvény pedig befelé és lefelé húz minket. A lényeg tehát az, hogy megnyissuk a lezárult rendszert.

A zárt energiarendszerek megnyitásához sokszor elégséges néhány finomenergia érzékelésen alapuló gyakorlat. Ha egy rendszer hosszú ideje lezárt, sokszor makacsul tartja magát ebben a zárt állapotban. Ilyenkor a leghatásosabb módszer az, amely mindhárom energia szinten – fizikai, pszichikai és spirituális – közelít az elakadáshoz.

A zárt energiarendszerek, fájdalmas gócok feloldásának lépései a következők: 

• Először is fel kell ismerjük, hogy a rendszer lezáródott. Amíg ezt tagadjuk, nem tudunk lépni. 
• Másodszor, meg kell nyissuk magunkat a lezárult rendszer fellazítása, megnyitása felé. Önmagunk megnyitása efelé a folyamat felé nem csupán egy mentális döntés vagy mantra, hanem fizikailag konkrétan érzékelhető. 
• A következő lépés a fent említett 3 szint valamelyikén, vagy mindegyikén, történő munka. 
• Végül pedig irányt kell adni a felszabadult energiáknak. Mert aminek nem adunk irányt, az vagy kontrollálatlanul szerteárad, vagy ismét leragad az első akadálynál. Ettől  sokszor annyira félünk, hogy inkább lezárva tartjuk az fájdalmas területet.

Képesek vagyunk ezekre a lépésekre egyedül?

Tapasztalatom szerint az első időszakban, mikor kezdünk megismerkedni az finomenergiák érzékelésével és működésével, szükséges, hogy valaki vezessen minket. De amikor már jártasabbak vagyunk ezeken a területeken, akkor a legtöbb elakadásunkat képesek vagyunk önállóan megnyitni és mozgásba hozni.