Találkozás Gary Zukavval, A lélek lakhelye című könyv írójával

Találkozások az energiák világában cikk sorozat – 2. rész

Ebben a rovatban minden cikk egy-egy ismert vagy kevésbé ismert íróval, energia gyógyásszal, filozófussal, spirituális úttörővel való személyes találkozásról számol be.

Az első néhány cikkben 2024-es amerikai tanulmányutam találkozásait rögzítettem.


Találkozás Gary Zukav író, tudós és filózófussal

A számítógépemben jó félévvel ezelőtt készen állt egy neki írott email, az írónak, akinek az egyik legnevesebb könyve, The Seat of the Soul, (A lélek lakhelye) oly mély benyomást tett rám néhány éve. A levélben megköszöntem neki, hogy ilyen jelentős könyve(ke)t írt, és említést tettem róla, hogy lehetséges, hogy az ősszel Amerikában leszek, esetleg meglátogathatom-e. A levél ott várakozott a vázlatok mappában, egyre lejjebb kerülve a sorban, de nem elfelejtve.

Mikor kiderült, hogy az amerikai tanulmányutam valóban megvalósul, előhúztam a régi levelet és újból megfogalmaztam ugyanazt, megemlítve, hogy pont Oregonba megyek, tudván, hogy ő maga is ott él. (Tudni kell, hogy Oregon állam hatalmas, Magyarország háromszorosa, és az a város, ahova készültem, olyan távolságra van Gary lakhelyétől, mint Sátoraljaújhely Zalaegerszegtől…szóval nem a tőszomszédságában.)

Tízszeri átolvasás után elküldtem a levelet. Vártam. Napokig, hetekig. És mikor már végképp feladtam és úgy döntöttem, hogy “ki vagyok én, hogy egy ilyen neves írónak, aki 36x jelent meg a világhírű Oprah Winfrey Show-ban, csak úgy írok egy levelet…”, akkor egyszer csak megjött a válasz az író titkárnőjétől: “Gary nagyon szívesen találkozik veled.”

Ettől a perctől fogva ez a találkozás vált az egész 3 hetes amerikai utazás fő célpontjává.

Gary Zukav egy Ashland nevű kis városban él, Oregon állam déli részén. Számomra nem volt ismeretlen ez a város, mert mikor a ’90-es években Oregonban jártam egyetemre, egy esküvőre voltunk hivatalosak Ashlandben. Amúgy jártunk arrafelé többször is, mert csodálatos természeti szépségekben gazdag az a vidék, mint Oregon bármely más szeglete.

Gary szeptember 13-át, pénteki napot, jelölte meg 13:00 órakor a találkozás időpontjának.

Köztudomású, hogy Amerikában a tömegközlekedés messze nem úgy működik, mint Európában. A vonatút több mint 12 órát vett volna igénybe. Nem volt mit tenni, kénytelen voltam egy autót bérelni és nekivágni az útnak. Először ódzkodtam ettől, de aztán ráéreztem a dolog ízére, arra hogy ez az út – ahogy itt mondják ROADTRIP -,  az élmény része lesz.

(A ‘roadtrip’ az amerikai lét egyik legautentikusabb eleme, mivel a távolságok hatalmasak. ’94-ben, mint újdonsült házas, férjemmel átszeltük Amerikát 14 éves, rozoga Subarunkkal, aminek valamelyik részéből mindig valami szokatlan füst, gőz, pára gomolygott a végtelen hosszú út során.)

Gary-vel pontban 13:00 órakor találkoztam a megbeszélt kis vendéglőben. Teljes nyugalom volt bennem, ugyanaz a nyugalom, mint mikor egy tanfolyamot vagy elvonulást tartok, vagy egy riport alanya vagyok.  Egyfajta belső, mély tudása annak, hogy minden rendben van, rendben lesz, és hogy pont az történik, aminek történnie kell.

Leültünk egymással szemben egy kis asztalhoz. Nem volt semmi feszültség, kellemetlen feszengés. Azt hiszem, mindketten egyből megérezetük: két rokon lélek találkozik. Egy pillanatig nem éreztem azt, hogy ő nagy, sőt hatalmas, és én pedig kicsi vagyok. Ültünk és beszélgettünk, minden mondat által egyre inkább egymásra hangolódva. Éreztem, ahogy az energiáink összefolynak a kettőnk közötti térben a kis asztal fölött és vidáman és kíváncsisággal telve kapcsolódnak egymáshoz. (Ezt csak az tudja igazán megérteni, aki már tudatosan megfigyelt hasonló energetikai jelenségeket.)

Az ebéd elfogyasztása előtt megfogtuk egymás kezét és mosolyogva megáldottuk az ételt.

Gary nem foglalkozik konkrétan ez energiák érzékelésével, de az egyik legfontosabb tanítása az, hogy az életet kétféleképpen élhetjük meg: a szeretet és bizalom érzésével, vagy a félelem és kétely energiáin keresztül. Ugyanannak az eseménynek a megélése teljesen más érzésekhez vezet, ha a szeretet vezérel minket, mint ha a félelem, mert az energiákat másként dolgozzák fel a testünk energiaközpontjai (csakrái). Jólesően tudtam mindehhez hozzátenni a saját gyakorlati tapasztalatomat az auráról, arról, hogy hogyan reagál az aura, a testünket körülölelő energiatér, automatikusan ezekre az érzésekre, hogyan nyílik meg, illetve zárul le a fizikai test körül. Ahogy beszélgettünk ezekről a dolgokról, Gary többször mondta: “Hiszen ugyanarról beszélünk!”

Gary egy másik nagy témája az autentikus belső erő, ahogy ő nevezi angolul: authentic power, kérdése. Az emberek többsége önmagán kívülre helyezi az autoritást, átadva az irányítást a külső erőknek, a feletteseknek, a társadalomnak. Amikor kihelyezzük magunkból az életünk irányítását, állandó függőségi viszonyt teremtünk és ezáltal elveszítjük saját belső iránytűnket. Ugyanez a gondolat számtalanszor jelenik meg az én tanításaimban is, ahol az egyik legfontosabb gyakorlati megtapasztalás az, hogy hogyan tudunk mindig visszaállni a saját tengelyünkbe, abba a tengelybe, amely összeköt minket életünk két legfontosabb energiaforrásával, a Föld és a Kozmosz energiáival.

A beszélgetésünk lassan a végéhez közeledett.

Hátra volt még az ajándék átadása. Talán nem is nevezném ajándéknak, hanem inkább adománynak. Elindulásom előtt többször átfutott rajtam, hogy mit adhatnék én egy ilyen híres, nagy embernek, mi az, amit el tudnék hozni magammal egy ilyen hosszú útra. Nem kellett rajta sokat gondolkodnom. A választásom egy csodás, kerekded Labradorit kőre esett, ami éveken át mindenhová elkísért engem. Csodás és rejtelmes mélysége, színeinek megfoghatatlan játéka  számtalanszor szolgált bíztatásként, vigaszként a szürkének tűnő hétköznapokban. Kerekded formájának érzése a markomban nyugalmat és biztonságot adott megannyi álmatlan éjszakán.

Ezt a követ hoztam el Gary-nek és adtam át neki beszélgetésünk végén. Láttam rajta, hogy ahogy meglátta a kékes és aranyban játszó színeket és megérezte kezében sima, selymes felületét, ugyanaz az érzés töltötte el, mint engem, mikor a kő még az enyém volt: rácsodálkozás az Univerzum végtelen, titkos szépségére, béke, szeretet.

(A mai napon, mikor ezt írom egy portlandi könyvárban, a délelőttöt egy portlandi energiagyógyásszal töltöttem, aki a találkozásunk végén nekem ajándékozta azt a Szelenit kristályt, amivel kezelt. A kő formája, nagysága szakasztott ugyanolyan, mint azé a kőé, amit Gary-nek adtam. A színe  titokzatos, a hófehér árnyalatai. Lám, visszatért hozzám a kő egy másik formában!)

A bérelt autóban várt még Gary-re egy másik ajándék: egy hatalmas, színes, nemesített és mezei virágokból álló virágcsokor, amit előző nap szedtem Katie, egy ékszerész szakos volt évfolyamtársnőm, farmján. Katie biztatott, hogy szedjek annyit, amennyit csak akarok és másnap adjam át Gary-nek. “Nem furcsa, hogy egy nő egy virágcsokrot ad egy férfinek?” – kérdeztem bizonytalanul. “Nem, dehogy! A virágnak mindenki örül!” – volt a válasz.  

És valóban, soha életemben nem láttam férfit még ilyen boldog örömmel és meghatottsággal átvenni egy virágcsokrot, mint Gary Zukavot, ott, akkor, abban a hétköznapi, betonozott parkolóban.

A legnagyobb emberek egyik fő jellemzője a szerénység, az őszinteség, az alázat. Mindez nem magától teremtődik meg, hanem az állandó tanulás, megtapasztalás és önvizsgálat eredményeként.

Életem egyik nagy és maradandó élménye ez a találkozás!

Köszönöm!

Thank you, dear Gary!

Gary Zukav dedikálta a The Seat of the Soul című könyvét Nagygyörgy Ágnesnek

2024/09/17

Portland, Oregon

Hasonló bejegyzések

Add meg neki a bizalmat! Meghálálja!

A “Miért van testünk?” – Találkozás Ronan Diego di Oliveirával blogcikk folytatásában szó esik a testi és szellemi böjt humánus és hatékony formájáról, az önbecsülés és önfegyelem közti különbségről, praktikus tanácsokkal.

Tovább olvasom »

Köszönjük!
Sikeresen feliratkoztál.

Hamarosan megérkezik első hírlevelünk. Kérlek ellenőrizd a postafiókod minden mappáját. Probléma esetén írj nekünk az

info@agnesenergymethod.com e-mail címre.