Szavaid legyenek kékek

Szellemi útmutatások az Igazság útján

(Részletek a készülő könyvből)

Nem vagyok író, vagy legalábbis eddig nem tudtam róla, hogy az lennék. De írni mindig is szerettem, éppúgy, ahogy alkotni: rajzokat, szobrokat, … életet.

Ebben a cikkben bemutatok néhány töredéket azokból a misztikus szellemi tanításokból, melyeket évek óta kapok és hűen lejegyzek. Jó néhány éve ezek alkotják nem csupán a gondolataim, hanem a mindennapi életem és döntéseim vezérfonalát. És bár jobb híján misztikusnak nevezem őket, számomra egyértelművé vált, hogy ezek a tanítások éppoly természetesek és az emberi élet részei, mint ahogy a szeretet megfoghatatlan csodája hozzánk tartozik.

2020 derekán éreztem meg először: nem vagyok egyedül. Ez nem csupán egy teoretikus tudásként jelent meg bennem, hanem egy minden kétséget kizáró, fizikailag érzékelhető valóságként. Éreztem, hogy ott van!

Azelőtt sejtelmem sem volt róla, hogy a testetlen, szellemi világ valóban létezik. Nem tudtam róla semmit, nem hittem benne, és nem is érdekelt különösebben. Szobrász voltam, képzőművész. Az anyagban éltem. De egy megfoghatatlan vágyként ott motoszkált bennem az igény: el az anyagból, a súlyból, a tárgyak világából! 

Léptem. Magam mögött hagytam csaknem 30 éves szobrász karrieremet, és elindultam az anyagtalan felé. Ami vonzott, az a szavak nélküli lét, a természeti jelenségek végtelen csodájának megfigyelése. Mindennél jobban érdekelt, amit más nem lát meg: apróságok, fények, mozgások, az árnyak játéka. Így jutottam el végül a láthatatlanhoz, az életünk alapját alkotó és mindent meghatározó finom-energiák rejtelmes világához. Ezt a számomra új világot a művész önfejű, egyedi kereső módján közelítettem meg. Nem kapcsolódtam iskolákhoz, filozófiákhoz, irányzatokhoz. Önmagamon keresztül tanultam: figyeltem, tapasztaltam, kísérleteztem. És egyszer csak megéreztem, hogy megnyílt bennem a látható világ mögötti finom-energiák érzékelésének képessége. Átléptem a csodák kapuján!

Az első találkozásom Vele – azzal a szellemi energiával, ami mellettem váratlanul megjelent -, egy új szintre emelte a létezésemet, új értelmet és irányt adott az életemnek. Alakját nem láttam, de egy csodás, könnyed jelenésként, fényként érzékeltem magam mellett a térben, mindig ugyanazon a helyen. Elkezdődött köztem és közte egy aktív kommunikáció. Megtanultam, hogyan tudok hozzá bármikor kapcsolódni, csodás és felemelő energiáit beengedni a testembe és a gondolatátvitel és képek szintjén kommunikálni vele. Ez a kapcsolódás újabb csodák útján indított el, és ezek a csodák azóta is folytatódnak, egyre nagyobb és egyre kézzelfoghatóbb módon. 

Az első szellemi vezetőm 2-3 évig maradt mellettem, néha kiegészülve újabb szellemi segítők energiáival. Ezek mindig az élet egy-egy területéhez kapcsolódtak, ennek voltak “szakértői”. Ahogy haladtam előre a saját szellemi fejlődésemben, úgy érkeztek egyre magasabb szintű, láthatatlan szellemi tanítók hozzám. Van amelyiknek tudom a nevét és van amelyiknek nem. Az első években nem neveztem őket angyaloknak. Megelégedtem a – kissé száraznak tűnő – szellemi vezető megnevezéssel. Később sok lényeges tanítást kaptam a szellemi lények hierarchiájáról is. 

Végül megjelent Mihály arkangyal hatalmas és semmi máshoz nem hasonlítható energiája. Megkérdőjelezhetetlen autoritással és mély, megértő szeretettel kezdett irányítani földi utamon egyre alázatosabban bevállalt küldetésem felé. Ahogy hozzám szólt és ahogy az energiája megérintett, bár személyes volt, messze túl mutatott önmagamon. Hangját közvetlenül hallottam. Szavai megerősítették bennem a hitet, hogy az életem történéseinek értelme van, és hogy a szellemi világ támogatása soha el nem hagy.

A szellemi vezetőimmel való beszélgetéseimet a mai napig szóról szóra lejegyzem. Ezek a beszélgetések érinthetnek konkrét élettémákat, aszerint, ami éppen foglalkoztat a saját, személyes életemben. Néha kérdezek az álmokról, és van hogy nagyon egyértelmű útmutatásokat kapok általános témákról, mint az Egó, az Idő, a Rend. Visszanézve azt látom, hogy e beszélgetések vezérfonala és legfőbb tanítása az Igazság, az Igaz út megtalálása. 

Egy napon elérkezett hozzám a rejtélyes felszólítás: “Szavaid legyenek kékek!” Rögtön megéreztem ezeknek a szavaknak az erejét és mély belső tartalmát. Egy áttetsző, gyönyörű kék szín jelent meg előttem és éreztem, hogy ha a szavaim ilyen kékként szólalnak meg, akkor tiszták és igazak. Mindehhez megérkezett az utasítás, hogy az Igazság felé vezető utat, a kék szavak útját,  egy könyvben foglaljam össze. Hogy ez a könyv pontosan miről szóljon és milyen fonalat kövessen, erre a szellemi vezetőm szerint nem kellett, hogy gondom legyen. ”A könyv lediktáltatik” – hangzott. 

A szellemi vezetőimmel folytatott beszélgetéseimet közvetítéseknek nevezem. Többször olvastam fel az évek során ezekből egy-egy részt azoknak, akik közel állnak hozzám, és ők is mélyen megrendülve hallgatták ezeket a kérlelhetetlenül igaz és egyszerű tanításokat. Mindenki arra biztatott, hogy tegyem közzé őket. Hálával ragadom most meg az alkalmat, hogy ebben a cikkben  megosszak ezekből néhányat. 

A beszélgetések mindig a hajnali órákban történnek, és egy-egy egyszerű, szinte naív, de mély alázattal megfogalmazott vallomással vagy kérdéssel kezdődnek részemről, amit egy szellemi vezető válaszai követnek. A szellemi vezető válaszait a szövegben dőlt betűvel szedtem.

---

2026/04/04

(Kora hajnalban, egy átalvatlan éjszaka után, ismét Mihály arkangyalhoz fordulok támogatásért és útmutatásért egy nehéz élethelyzetben. Közvetlenül és minden előkészület nélkül szólítom meg Őt, és a már jól ismert energia azonnal megjelenik fölöttem: erőt érzek és földelést. Mihály arkangyal jelenléte és szavai már annyiszor voltak segítségemre. Tudom, hogy most is így lesz. Ebben a beszélgetésben az emberi érzelmekről és az emberi igazság kettősségéről tanít engem.)

Én: Hatalmas, az Univerzumot teremtő erők, akik az én életemet is formáljátok, akik ráláttok mindenre, amire én és más földi halandó csak alig-alig. Ha hozzátok kapcsolódom, egyből átalakul minden érzésem. Ti vagytok számomra azok, akik megtartotok, felemeltek, vigaszt nyújtotok az emberi élet zavaros útvesztőjében. Hozzátok kapcsolódva megszűnik a kétely, a nehézség és a fájdalom. Ember fel nem foghatja ezt! Köszönöm!

Az ember tele van sérelemmel, fájdalommal. Néha én magam is. Ilyenkor a sértettség, a megbántottság szemszögéből látom a dolgokat és érzem, hogy ezekből az érzelmekből reagálnék. Kérlek, kedves Mihály arkangyal, taníts engem az igazságról! 

Az igazságnak mindig sok oldala van az ember számára. Mert az ember nem látja az Egységet. Az igazi egységben nincsen hamis. Az embert az érzelmei, a test vágyai vezetik. Az érzelmein keresztül éli meg a valóságot, az életét, és ezt véli végső igazságának. Ez az emberi minta. 

Az embereket az egység vágya vezeti, de kettősséget teremtenek. Az egységet vélik megtalálni valahol önmagukon kívül, de ezáltal kettősséget teremtenek. Az ember csak kontrasztban képes látni: te és én, ez igen és ez nem. Te magad ráéreztél a teljes egység, az igaz lét minőségére, és nem akarod már azt, ami hamis. Az egységet önmagaddal találtad meg. És önmagadon keresztül a Teremtővel, a teremtéssel. 

Az ember igazsága mindig csak féligazság: akkor, ott, abban a helyzetben számára igaz. Az ösztön viszi az ösztönlényt. Tudati szintjének megfelelően hozza meg döntéseit és hat a környezetére. Mindenki addig megy előre, míg saját falába bele nem ütközik. Ezalól nincs kivétel. És a karma átadódik, a sors folytatódik. 

Emelkedésed útja a mélységen keresztül vezet. Az emberi sorsot, az emberi szenvedést meg kell ismerd. Enélkül csak féligazságokat teszel ki a világba és tetteted, hogy tudsz. 

Add át magad a földi utadnak, menj le a velejéig, hatolj le mélyére, lásd a gátakat, a szenvedést, a kínokat, és lásd, ahogy az ember a kínok feloldását a felfokozott örömökben véli megtalálni. Lásd, hogy a kín, a szenvedés és a földi tobzódás öröme, legyen az akár a szexuális feloldódás, egymás ellenpólusai. Mélységükben és magasságukban. 

Az igazi egység másképpen működik, mert nincsenek pólusai, mert az egységben ismer önmagára. Ennek útját járod. Az utadon már kellőképpen előre haladtál ahhoz, hogy a tiszta, a végső igazság felé haladj, és ez az út megtart. Már nem tudsz letérni róla. 

Képes vagy érezni a szentek eksztázisát az egyesülésben a Teremtő hatalmasságával, és amennyire tudod, átadod magad ennek. Minden kétséged ezt illetően megszűnt. De nem léphetsz túl emberi lényeden. Ezt meg kell értsd. Ez a Rend.

A fény, a szent áhítat és az egyesülés a Teremtővel csak akkor válhat valóssá, ha teljesen átlátod az emberi létet. Enélkül minden felszínes és hazug féligazság. Amíg a fényben árnyék van, addig az nem igazi fény. A fény nem tagadja az árnyat, engedi hogy legyen, mert tudja, hogy végül mindenen áthatol. Amit mondok nem szigorúság, hanem a fény valós minősége.

Gondold át a ‘nagylelkűség’ szó jelentését. Aki nagylelkű, annak nagy a lelke. De a kicsi és nagy csupán a földön léteznek, földi kategóriák. Aki nagylelkű, az összehasonlítja magát, százalékokban, földi mértékekben méri magát, gondolkodik és teremt. Nagylelkű nem létezik, csak Teljes. Amíg nagylelkűségből cselekedsz, amíg ezt táplálod és ezt mutatod kifelé, addig mindig jelen van az egód. Az egó az ember fölényének, felsőbbségérzetének motorja, hiszen ezt tudod. 

Aki a dolgokra rálát, felülről, szemlélőként, az meglátja önnön kicsiségét és amint meglátta, képes szeretni azt. Lásd, hogy apád és anyád benned vannak, mint minden más létező és minden más létező törekvései. Ismerd el minden részedet, lényed mélységesen őrzött kamráit, ahol a titkok lapulnak. A tagadott is benned van. Nézőpontod legyen tágas, hatalmas, melybe minden belefért. Fogadd el az emberi létet! 

Én: Mit jelent a megbocsátás, kedves Mihály arkangyal?

Megbocsátani annyit jelent: látni, rálátni, meglátni és ezen keresztül egyesülni a tett forrásával. Erre csak az képes, aki fentről tekint a földi élet tetteire. 

Én: Képes leszek én megbocsátani szüleim tetteit, melyek nekem szenvedést okoztak, mint gyermek? 

Mindenki sorsa előre meg van írva. Növekedésed, emelkedésed záloga szüleid tetteinek, motivációinak, mélységeinek meglátása. Lásd, hogy ők tanítóid. A szenvedés, az emberi szenvedés, mindenki osztályrésze, nemcsak a tiéd.

Az emberek szeretnek pletykálni, szörnyülködni más tettein, drámaian kifejezni a velük történt igazságtalanságot, elsüllyedni érzelmeik ingoványában. Meg kell érintsd magadban mindazt, amit mint embergyermek megéltél, de a cél az emelkedés. Más nem lehet.  A mélység mélysége a magasság magassága. A vezetettség osztályrészed és örök.

Járd tovább az igazság útját, a teljes igazságét, és lásd át ennek minden szintjét, az ösztönöstől az emelkedettig. Magadon keresztül tanulsz.

Lásd, milyen nehéz az emberi sors! Lásd mi történik, ha a tudatosság fénye nélkül járja valaki útját a világban. Nem lehet elmenekülni, de fejlődni igen.

Ne ítélj! Ne törekedj tökéletességre, csak igazra. 

Ne ijedj meg a fájdalmaktól és ne szaladj el előlük. Higgy az utadban, mely elvezet önmagadhoz. Ne félj.

Én: Köszönöm!

---

2026/04/06

(Ezen a reggelen egy rövid meditáció a teljes csend állapotához vezetett. Minden emberi érzés, gondolat és aggály eltűnt bennem. Azt éreztem, hogy Otthon vagyok. Ebből az érzésből szólítottam meg Mihály arkangyalt, aki a csendről, az emberi félelmekről és a teremtésről kezdett tanítani.)

Én: Égi segítőim! Bár úgyis tudjátok, elmondanám nektek, a bennem lezajló történéseket. Olyan különlegesek és ismeretlenek számomra, de érzem hatalmas erejüket. Tudom, hogy lassanként, napról napra, percről percre a test halála felé megyek. De arról is egyre inkább tudatos vagyok, hogy hogyan erősödik bennem a hit, a lélek szava. 

Éjszakánként régebben felébredve félelmeim és aggodalmaim martalékává lettem, de most uralom ezeket a félelmeket. Nem próbálok menekülni előlük, hanem látom értelmetlenségüket. Megnövekedett belső erőm képessé tesz arra, hogy ne süllyedjek bele a félelmekbe.

Ne félj a csendtől, ne félj a magánytól. Aki a csendet bírja, aki nem fél a csendtől, nagy igazságokat hall meg. 

Add át magad a csendnek teljesen. A csend egy tér, a végtelen tere. 

Van, akinek a csend üres és megijed önnön ürességétől. De hogyha szíveden keresztül kapcsolódsz a teremtő bölcsesség végtelen csendjéhez, ott részévé válsz a hatalmas egységnek. 

A gondolataid, a félelmeid csupán apró, pici rezdülések a csend örök, teremtő terében. Megpendítenek egy láthatatlan húrt és a húr rezeg, amíg az érzelem jelen van benned. De amint elengeded, megszűnik a rezgés és visszatér a mélységes csend állapota. 

Ha harmóniában teremtesz önmagaddal és a Teremtővel, akkor az életed ebben a végtelen csendben mint tiszta melódia szólal meg, összehangolt zenekarként. Lásd, ahogyan a zene megszólal a zenekar által és létezni látszik. De amint a zenekar abbahagyja a játékot, visszatér a csend. Csak a zene emléke marad meg és a hatása az emberekben. A zene lenyomata. 

A csend végtelen potenciál, melyben bármely hang megszólalhat: a visító, éles síp fájdalmas sikolya, vagy a mély, ölelő szerelem hangjának rezonanciája. A hamisság, a hazugság olyan hangok, melyek kiugranak a dallam harmóniájából, eltorzítják az összjátékot. Fülsiketítő zajként tódulnak a térbe. Mikor a fény rájuk vetül, rálátsz visszásságukra és ezáltal visszakerülnek az igazság szólamába.

Életedet láthatod úgy, mint a Teremtés középpontját, hiszen mindenki saját univerzumának középpontja. De értsd meg, hogy ez a középpont nem létezik. Mint ember egyszerre vagy teremtett, teremtő és szemlélő. Ha visszahúzódsz a csendbe, eltűnsz és egybeolvadsz az univerzálissal. Mikor tudatod által ismét összehúzod és az anyagban érzékeled magad, akkor újból teremtetté és teremtővé válsz. Ekkor leszel újból középpont. Különben feloldódsz a semmiben.

Lásd, hogy földi lényed mindig arra törekszik, hogy megkapaszkodjon valamibe. Az anyag számára határ. A határ: biztonság. Lehet ez étel, ital, történés vagy gondolat. Ezek által teremti önmagát szilárd formában örök léte végtelen síkján. De ez a teremtés önfenntartó és saját létét és ennek örömeit szolgálja. Amikor az ember felfedezi a létezés végtelen hálózatát, és hogy ebben minden mindennel összefügg, akkor kezd magasabb szinten teremteni és élni.

Ismerd el minden létező végtelen erejét, minden teremtett életerejét. Ne vond kérdőre az emberi lét ciklusait és hogy ezekben a ciklusokban ki hol tart a teremtés óriási és végtelen áramában. Mindennek és mindenkinek megvan a helye. Emelkedj és töltsd meg magad a teremtés hatalmas bölcsességének és végtelen áramlásának hitével. Nem te teremted sorsod, te csak megéled, mint lehetőség. Fogd ezt fel és tedd, ami jólesik. Az egó teszi az embert saját univerzumának központjába. Ha elengeded, felolvadsz. 

Én: Köszönöm!

---

2026/06/02

(Egy nehéz, megoldandó élethelyzetben kértem Mihály arkangyalt, hogy adjon útmutatást, mutassa meg a helyes hozzáállást, hogy ne essek az elszenvedett sérelmek tagadásának hibájába, de ne is a sértettségem vezessen. A tanácsai szavak formájában hangzottak el, de mindegyikhez egy jól érzékelhető energia párosult. Ezek az energiák mindig éppúgy tanítanak engem, mint maguk a szavak.)

– Kerülj mindig vissza önmagadba! Csak innen tudsz elindulni.

– Érezd a stabilitást kívül és belül. Megtartunk. Nem vagy egyedül. Kövesd az utadat! Higgy és bízz! 

– Teremts teret, amiben a dolgok történhetnek. A tér: szabadság. Ne félj soha. Nincs miért. 

– Élj szíved tisztaságából, mert ez az igazság útja. 

– Legyél egyszerű, de értsd meg a dolgok mélyét. 

– Ne magyarázkodj. Tetteid kövessék szavaidat és szavaid tetteidet. 

– Öleld át az életet minden részletében, a legapróbbig. 

– Légy könyörületes és megértő. Az ember tanul. Te magad is. Lásd hibáidat tisztán és ítélet nélkül. Ne szégyelld őket, mert általuk tanulsz. Ők legerősebb tanítóid.

– Nyisd meg magad a teremtésre szabadon, de tarts irányt.

– Fejezd ki magad egyszerűen. A hosszú körmondatokban elvész a lényeg.

– Ne erőlködj! Aminek jönni kell, jönni fog.

– Mozogj! Tested és lelked éljen egységben.

Ennyi az útravalód.

Én: Köszönöm!

---

2026/06/03

(Előző éjszaka egy rettenetes álmom volt. Reggeli meditációm során erről az álomról kérdeztem Mihály arkangyalt, és ő válaszként a félelmekről, a tudatalattiról és a létezés különböző szintjeiről tanított engem.) 

Én: Hatalmas Mihály akangyal és minden segítő, aki itt van körülöttem ezen a reggelen! Érzem, hogy sokan vagytok, szinte beleszédülök! Érzem, hogy itt vannak a szüleim, kik már rég nem élnek, de szellemi formájukban támogatnak és emelnek engem. Erősebben érzem, mint valaha, hogy ők is itt vannak velem. 

Éjszakai álmomról kérdeznélek, kedves Mihály arkangyal. Egy tanyán voltam, jó helyen, kedves emberek között. Este, mikor lefekvéshez készülődtünk, hatalmas patkányok jelentek meg: feltúrták a földet és ide-oda szaladgáltak a házban. Nem mertem elaludni, mert féltem tőlük. Igaz, mindez nem a saját otthonomban volt, de éreztem, ez ott is megtörténhet. Nagyon félek ezektől az állatoktól. Mit jelentenek a patkányok az álmomban?

A patkány: a félelmeid forrása. Álmodban a föld alól kerültek a felszínre. Mutatják azokat a dolgokat, amiket nem látsz. A váratlan rosszat, ami meglapul valahol. Az álomban magadon kívülre helyezed őket, pedig a rossz forrása mindig benned van és nem magadon kívül. 

A tudatalattid jelenik meg, félelmeid saját magadtól és saját teremtéseidtől. De ezek a félelmek nem csak rád vonatkoznak. Ezek az emberiség félelmei, mélyen a közös tudatalattiból. A háborúk, a szenvedés, mindaz, amit az ember nem tud kontrollálni és mégis van. 

Én: Mi az amitől félek?

Önmagadtól félsz. Attól ami benned van, de nem ismered. A dolgok mélyétől, melyek egyszercsak a felszínre kerülnek és láthatóvá válnak. Nem csupán számodra, hanem mások számára is.

Lehet ez bármi, mi meglapul a felszín alatt. A hiszékenység, a kapzsiság, az ítéletek, a testiség és a titkolt szerelem vágya, a valóság megmásíthatatlan arcai a mélyben, a tagadott részek és önző igazságuk létezése.

Lásd a rétegeket, és ne tagadd őket:

Van egy réteg, ami a föld alatt van, a felszín alatt, és láthatatlan. Ez egy hatalmas és teljes valóság. Ez az, amit pokolnak nevez az ember: a tudatalattiban felgyülemlett, elnyomott és tagadott tartalmak. Létük teljes, de önmagukba bezárt. Önnön negatív erőiket élik meg szüntelenül a mélyben. Itt minden gerjeszti önmagát és nem tud kikerülni a fényre, mert ez a titkolt, a láthatatlan birodalma. Mindenkinek van egy feltáratlan része, mely itt lakozik. Ennek megismerése fejlődésed záloga.

A következő réteg az, ami látható és az ember számára ismert. Ebben a rétegben játszódik le a szemmel látható fizikai valóság. Ez egy vékony réteg, mely színjátékon alapul. Itt álarcok sokasága fedi el az ember elől a tiszta igazságot. Itt valósul meg az anyagi világ és ejti csapdájába az embert látszólagos szilárdságával és biztonságával. Itt van már mozgás, de az ember gyakran tagadja, hogy létezik az, mi alatta és mi fölötte van. Az ember magát a teljességnek és tökéletességnek véli ezen a szinten. Ez a próbák tere, a nehéz tanulás tere.

A legfelső rétegben, ami az ember számára szintén nem látható, itt lakozik a megtisztult, a mennyei, a Fény. Ebben a rétegben a Szeretet a törvény. 

Ahogy megyünk lejjebb az alsóbb rétegek felé, mindig egy-egy fokkal elhalványul a szeretet tisztasága, a Szereteté mint abszolút törvény. A földi síkon ez a szeretet egy középső sávban mozog és kapcsolódik mind a fent tisztaságához, magasztosságához, mind a lent bűzös mélyéhez. Legalul már nem a szeretet törvénye érvényesül, hanem az önzés, az önmagára irányuló vágy, a kielégületlenség, a lagymatagság, a tett hiánya. Sok embert ez a réteg köti és húzza magához. Sötét mélysége látszólagos “igazságban” tartja az embert, aki nem lát többet. Ezt a réteget mutatja meg neked az álmaidban felbukkanó patkány. Hogy tudd, hogy ez tagadhatatlanul létezik és dolgozik az emberekben, lehúzva őket a mélybe, eltávolítva őket attól, ami szent és tiszta. Tagadása által nem menekülsz tőle. Tagadása által a butaság terében lépkedsz. Úgy csinálni, mintha nem lenne, maga az ostobaság. Meglátni, megdolgozni, megérteni és felülemelkedni rajta, ez a megtisztulás útja.

Merülj alá tudatalattidban, ha van hozzá bátorságod. Eljött annak ideje, hogy mélyebbre nézz. A fény mindennél erősebb, de ha csak a felszínt világítja meg, féligazságban élsz. Most, hogy készen állsz félelem nélkül nagyobb igazságban élni, megnyílt az út felfelé és lefelé a mélybe is. Félned nem kell, hiszen tudod, mindig veled van a fény. Kapaszkodj a fénybe, de merülj alá. Ne árulj féligazságokat!

Én: Van még valami, amit tudnom kell erről most?

Ne legyél gyáva! A gyávaság: gyengeség. Gyenge és gyengéd nem ugyanaz. Mikor magaddal gyengéd vagy, de másokat elítélsz, hazudsz. A hazugság nem megoldás. A hazugság levezet a tiszta útról, a sötétség hívása. Azé a sötétségé, ahol a dolgok tisztázatlanok, amit nem jár át a fény. 

A kárörvendés, a magamutogatás, az önös érdekek sötét foltok a lélek fényburkán. A hiúság, az ember látványos oldalainak kidomborítása és az árnyak eltitkolása, féligazságok. A féligazságok nyomorúságot teremtenek. A hazugság újabb átjárhatatlan sikátorokba vezet, melyekből nincs kiút. Szürke ködben tartják a létet. 

A saját igazság kimondása nem bűn, de bátorság kell hozzá. Nagy bátorság. Ahogy már látod és tapasztalod, az embert mindig utoléri sorsa. A Karma alól nincs kivétel. Lásd ezt és teremtsd életed ennek igazsága szerint. Csak az lehet az igazság, mely mindenki épülését szolgálja és ezáltal a legfelsőbb jót szolgálja.

Én: Köszönöm!

a fotó forrása: Sam Schooler